Zsálya

Zsálya

Ha tetszett a cikk osszd meg!

Orvosi zsálya –  Salvia officinalis

A halhatatlanság füve és a bölcsek növénye

Neve a latin salvere – megőrizni szóból ered, ami az egészség megőrzésére utal. Más értelmezés szerint gyógyítani, megmenteni jelentésű, hiszen úgy hitték, hogy a növény minden bajból kigyógyít.

A Földközi-tenger medencéjében őshonos zsályát az egyiptomiak életadóként és életmentőként tisztelték, hatásos termékenységfokozónak tartották. Még Culpeper is így írt a 17. században, ha egy nőnek gondjai vannak a teherbe eséssel: „négy nappal a férjjel való együttlét előtt igyon sózott zsályalevet, s az jó hatással lesz a fogamzásra”. 

A görög Dioszkoridész vizelethajtónak és menstruációt serkentőnek tekintette, de a leveleit sebek kezelésére is használták.

Galénosz azt írja a zsályáról: „nemcsak meleg és száraz, hanem összehúzó erővel is bír”.

Kréta szigetén a zsályaszüretet május 1-én és 2-án tartották, napfelkelte előtt.

A római Plinius kígyóharapás, bélféreg, epilepszia ellen és a menstruáció serkentésére ajánlotta. Sok betegséget zsályaborral orvosoltak, borogatáshoz pedig a zsálya magját törték meg, és keverték vízbe.

Emellett használták húsok tartósításához, illetve magját sajtok ízesítésére.

A rómaiak oly annyira megbecsülték a növényt, hogy aratás kezdetekor étel- és ital (bor)áldozatot mutattak be, és magát az aratást megmosakodva, mezítláb, fehér tunikában, különleges bronz- vagy ezüstszerszámokkal végezték. A zsálya jelképezte az öregek bölcsességét és a hosszú életet.

  1. századi szerzetes költő így ír a zsályáról: „Ott, elöl nyílik a zsálya, a jó illatú.

Zöldelljék is csak örökké, mindig fiatalon, hisz oly gazdag erényű ő.”

  1. századi arab orvosok szerint a zsálya segítségével az emberi élet a halhatatlanságig meghosszabbítható.

„Miért halna meg az ember, ki a kertjében zsályát termel?” – ezt a rigmust a salernói orvosi iskola hallgatói tanulták.

Középkorban gyakran Officinalis Christi névvel is említették, mert a hagyomány szerint a zsályát Szűz Mária áldotta meg. Nevezték még Salvia salvatrixnak is, vagyis „megváltó zsályának”.

A középkori franciák „mindenre jó” névvel illették. Egy másik közmondásuk szerint „A zsálya az idegek írja, hatóereje által a szélütés gyógyul, s a láz tovaszáll.”

Nagy Károly elrendelte, hogy a királyi gyógynövénykertekben termesszék.

A bingeni Hildegard középkori herbalista szerint gyógyítja a fejfájást, javítja az emésztést, és agyi keringést, meghűléstől kezdve a tuberkulózisig sok mindenre ajánlotta.

Hieronymos Bock szerint „… Minden német növény között nics hasznosab, mihnt a nemes zsálya, a konyhákban és borpincékben is nagyra tartják.”

A középkori angol közmondás szerint „aki örökkön kíván élni, májusi zsályát kell annak enni”.

John Gerard úgy vélte, hogy „különösen jótékony a fej és az agy betegségeire. Javítja az érzékeket, erősíti az izmokat, visszaadja az egészséget a szélütéseseknek és elmulasztja a tagok remegéseit”.

Nicholas Culpeper – aki egyetértett Gerarddal, „vízben, vagy borban készült főzetével mossuk a fájó szájat, torkot, az üszögöt, valamint a férfi és női altestet”. Másik feljegyzésében pedig azt írja, hogy „a zsálya leve ecettel fogyasztva hasznosnak bizonyult járványok idején”.  Zsálya volt az egyik összetevője a „négy tolvaj ecetjének”, melyet a járványok idején használtak a tolvajok.

A 16. században került holland közvetítéssel Kínába, ahol egy font zsályáért 3 font teát adtak a kereskedők.

Erős fertőtlenítő hatása miatt gyakran szórták szoba padlójára, így a rovarok is elkerülték még a ház táját is. Kellemes illata miatt gyakran kötötték csokrokba is – idősebb hölgyek kezében gyakori volt a kamillából kötött kis csokor, melynek közepén egy szál zsályát helyeztek el, ami a bölcsességet és a derűs öregkort jelképezte, hiszen a régi hiedelem szerint a zsálya csak a bölcs ember kertjében növekszik rendesen, továbbá minden olyan helyen, ahol a feleség a ház ura. Egy közmondás szerint „hol a zsálya szépen nő, ott a ház ura a nő.”

„Hej tulipán,tulipán

Teljes szegfű, szarkaláb

Tele kertem zsályával

Szerelemnek lángjával.”

Használták a zsálya leveleit szerelmi jóslásokhoz is. A fiatal lánynak ilyenkor október 31-én, mindenszentek előestéjén ki kellett menni éjfélkor a kertbe, 9 zsályalevelet kellett szedni, akkor megláthatta jövendőbelije arcát. Ha koporsót látott, akkor az azt jelentette, hogy nem megy férjhez. Ha megtalálták egymást a szerelmesek, és a pár egyik fele útra kelt, kitettek egy szál zsályát az ablakba, és ha a zsálya friss maradt, azt jelentette, hogy a távol lévő személy jól van.

A növény egészségi állapota jelezte a porta gazdasági helyzetét is, ha szépen fejlődött, a gazdaság jól működött, nem szenvedtek hiányt semmiben. Ellenben ha kiszáradt, akkor csődöt jelentett.

Méhészek is ültettek zsályát a kaptárak köré, hogy a zsálya lila virágából begyűjtött virágporból készülő méz átvegye a növény ízét, és gyógyhatását.

A zsályát főzni kell, mert tartalmaz egy tujon nevezetű vegyületet, ami nagy mennyiségben fogyasztva görcsöket okoz, viszont a főzés során ez a vegyület lebomlik. Ezért kismamáknak tilos a tinktúra fogyasztása, és az ülőfürdő alkalmazása, mert vetélést okozhat!

Növényi aszpirinként is emlegetik, hiszen kiváló fertőtlenítő, baktériumölő, gyulladásgátló szer, főleg fogíny-, száj- és torokgyulladásra, bélhurut enyhítésére használják. Emésztésserkentő hatását a májból készült ételeknél, töltelékek készítésénél hasznosítják. A zsályatea elfogyasztása után kb. 2-3 órával fejti ki izzadásgátló hatását, valamint növényi ösztrogén tartalmánál fogva enyhíti a változó kor tüneteit.

2001-ben az év fűszerévé választotta a Nemzetközi Gyógynövény szövetség.

Energetikája: szelet növeli, tüzet növeli, a vizet csökkenti.

A Közép-Amerikában őshonos egyik fajtája, az úgynevezett látnokok zsályája, jósok zsályája, jós-menta (Salvia divinorum).

Ennek hatóanyaga a salvinorin, egy dipertén, ami pszichoaktív hatású.

Mexikóban csak pár négyzetkilométeren található vadon.

Kontrollálhatatlan nevetést, gyermekkori emlékek előtörésének érzését, és azt az érzést adja, hogy egy bizonyos helyen már járt korábban az ember. Ezt a zsályafajtát az Oaxaca államban élő mazaték indiánok termesztik is, növény-szentháromságuk első tagja. (látnokzsálya (Salvia divinorum), egy hajnalkaféle (Rivea corymbosa) és egy gomba (pszilocibin-gomba). Elsőként a zsályát használják bevezetőként, és ezzel tanulják az oaxaca sámánok az utazást. A friss zsályalevelekből golyócskát gyúrnak és azt elrágják. Vagy a szárított leveleket pipában elszívják. Salvia-istennő egy finom hölgy, aki a legkisebb sértésre vagy visszautasításra mosolyogva szemléli az ügyetlenkedést, és nem történik semmi.  De ha ráhangolódik a növény szellemére az utazni vágyó, akkor elnyeri az istennő tetszését és tanításai intenzívek lesznek, és egy más világba juttat el.

 

Ha tetszett a cikk osszd meg!



Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..