Szent Iván-éj

Szent Iván-éj

Ha tetszett a cikk osszd meg!

„Virágos Szent János,

Éjszakád világos:

Még előtted leszek,

Tiszteletet teszek

Csak addig világos:

Légy aztán homályos.”

A katolikus egyház Keresztelő Szent János születésnapját ünnepli ezen a napon. (Nagyon ritka, hogy az egyház születésnapot ünnepel, Jánoson kívül csak Szűz Mária születésnapja az, amit megünnepelnek. Általában a jeles emberek halálának napját tartják meg.)

Különböző neveken fut ez az ősi napfordulós ünnepünk: Virágos János napja, vagy Búzavágó János napja, Szent Iván éjjele.

Szent Iván napjának előestéje, a június 23-ról 24-re virradó éjszaka a nyári napforduló ünnepe, az év legmágikusabb éjszakája.

A fény diadalának ünnepe, szerelem, termékenység- és egészség-varázsló, megtisztító éjszaka.

A máglyák gyújtása valószínűleg eredetileg áldozat bemutatása volt az isteneknek. Arab és szláv források megemlítik, hogy a pogány magyarok tűz-imádók, tűz-tisztelők voltak – a rituális tűzgyújtás a napév fordulóin bevett szokás volt már a kereszténység előtt is.

Az ünnep előestéjén egyes tájakon koszorúkat fontak, ezzel ékesítették a ház falát, hogy a tűz ellen védjen. (Máshol a koszorút a tűz mellett felfüstölték, és azt kötötték a ház falára.) A forrásokat, kutakat füstöléssel tisztították meg, hogy a kígyók, sárkányok mérgét semlegesítsék.

A máglyához valókat néhol a lányok „lopkodták” össze. A Csallóközben magát a máglyát is lányok gyújtották meg. (Pedig a tűzgyújtás férfi dolog.)  Máshol a lány a máglyát háromszor körbejárta, és vízzel kicsit lelocsolta. Egy legény pedig háromszor körbefutotta, és fáklyával meggyújtotta. A tűz körül sem volt mindegy, hogy ki hová ül:

„Tyüzet megrakájuk, négyszögre rakájuk.

Egyik szögin űnek szíp öregasszonyok,

A másikon űnek szíp öregemberek,

Harmadikon űnek szíp hajadon lányok,

Negyediken űnek szíp ifjú leginyek.”

Dr. Xántus János így ír erről:

„Tisztások és erdők ölén lobbant fel hajdan az Iván-napi máglya. Belőle szállott a keserű füst ég felé és föld felé, négy világtáj keresztútján. Rajta ugrált keresztül legény és leány, a tüzével gyúlt meg a napkorongot ábrázoló tüzes karika is. Parazsán ontotta fűszeres illatát a rutafa, a „Szent Iván füve” és sok más „erős növény” is.

 Bod Péter a „Historiára utat mutato magyar lecsicon” című, a 18. században megjelent művében így írt: „Néhol kerekeket forgattak annak emlékezetére, hogy a’ nap immár a’ maga abrontsának felső Pontjára hágott s megis fordult.”

 A tűzugrás közben bíztató énekeket, mondókákat mondtak:

„Ne félj pajtás ugord át, nem süti meg a pofád.”

Voltak még ugróénekek is, mint például a Magas a rutafa nevezetű ének.

 Szerelemvarázslásnál a szerelmesek egymás kezét fogva ugrották át a tüzet, ezzel kinyilvánítva, felvállalva és megerősítve kapcsolatukat. Ha egy leány egyedül ugrott, figyelték, hogy ki előtt ért földet. Egész éjszaka mentek a párosító-kiházasító énekek, a falu összes fiatalját kiénekelték – erre utal az a mondás, hogy hosszú, mint a szentiváni ének. Jóslásra is használták, amikor a lányok egyedül ugrálták át a tüzet, a legények figyelték az ugrás magasságát, milyenségét, ebből következtettek az illető lány tulajdonságaira

Tisztító hatásért lányok, asszonyok, fiúk, férfiak egyesével ugrálták át a tüzet, melyre előtte gyógynövényeket szórtak. A tűz körül szokás volt még, hogy az asszonyok kezükben gyógynövényeket tartottak, ezt felfüstölték, ezeket használták később gyógyításra.

Kötöttek virágokból, füvekből koszorúkat is, ezeket is a tűz mellett felfüstölték, majd a ház elejére akasztották, hogy a portát védje a tűzvész ellen. A máglyából kivett parázzsal körbejárták a falut, a portákat.

Egészségvarázslás céljából ugrás közben ezt mondták: „kezem, lábam ki ne törjön, minden csontom összeforrjon.” A jó egészség biztosításáért almát dobtak a tűzbe, mondván, hogy aki abból eszik, nem betegszik meg. Néhány megyében ebből a sült almából tettek a sírokra is, mert azt tartották, hogy a sült alma édes ízét az elhunytak is megízlelhetik.

 Időjárás-jóslás a versike szerint:

„János napi zivatar,

Negyven napig elkavar.”

Somogyszentpálon azt mondják:

„Iván zsivány, mer elviszi a szőlőt” – ha ködös és nyirkos az idő.

Kapolyon úgy tartják, hogy Iván megszabja a krumpli és a kukorica termését – ha eső esik ezen a napon, bő lesz a termés.

Általános tilalom: ezen a napon nem szabad megveregetni az almafát.

A máglya maradványait is felhasználták, a hamut a földre szórták, hogy a kártevőket távol tartsák. A félig égett fadarabokat az eresz alá erősítették, hogy tűz és villámcsapás ellen megvédje a portát.

A magyar keresztény hagyomány Keresztelő Szent Jánost Virágos Jánosként emlegeti, hiszen a legtöbb gyógynövény, virág most van ereje teljében.

Jól ismerjük a Szent János füvét, amely a leghatásosabb „szelleműző” növény, ismerjük Jézus füve, embervérfű, csengőfű, lyukas levelű fű néven is, vagy orbáncfű. (Bár az orbáncfüvet nevezik még Szent Antal füvének is.)

 

 

 

 

 

 

 

Ha tetszett a cikk osszd meg!



Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..