Sarlós Boldogasszony – július 2

Sarlós Boldogasszony – július 2

Ha tetszett a cikk osszd meg!

A 2. vatikáni zsinat az ünnepet áthelyezte május 31-re, de hazánk ragaszkodott a hagyományhoz, így a magyar nép továbbra is július 2-án ünnepli Szűz Mária elköszönését Erzsébettől. Az ünnep hivatalos neve: Szűz Mária látogatása Erzsébetnél (Visitatio Beate Mariae Virginis.) Ez tulajdonképpen egy elválás, hiszen a várandós Mária 3 hónapot töltött unokatestvérénél. Erzsébet június 24-én szülte meg János fiát – Keresztelő Szent Jánost – és 9 nappal később Mária útnak indult hazafelé. Ezért a mai napig sok helyen egy virággal díszített széket tettek ki a kapu elé, hogy ha az áldott állapotban lévő – a nép ajkán nehézkes – Mária arra jár, legyen hová leülnie megpihenni.

A látogatást Szent Bonaventúra javaslatára a minoriták 1263-ban ünnepelték meg először, általános ünnepként VI. Orbán pápa rendelte el a 14. században.

Ez a nap asszonyi dologtiltó nap. A mai mise alatt a templom falához támasztották az arató-szerszámokat, melyeket a pap a mise végén megáldott. A megáldott szerszámokkal, ünnepi ruhában, legtöbbször fehér gyolcsban, kimentek a földekre, a férfiak a kalapjukat levették, majd a szent, keleti sarkon kezdve egy rendet vágtak. Gyakori volt az is, hogy a nagy-családokat ezen a hajnalon a nagyasszony (a család asszony-öregje) vezette ki a búzatáblához. Ő vágott 3 marok búzát sarlóval, ezt piros szalaggal átkötötte. Ez a kéve kapta a Jézus nevet, elé térdeltek, és hálaimát mondtak a szerencsés termésért. Ezt a keresztet hazavitték, koszorúba kötötték, vagy aratóboronát készítettek belőle, és a tiszta-szobában, az asztal fölé akasztották. Ennek a kévének a szalmája került a karácsonyi asztal alá (Jézussal ágyaztak Jézusnak.) Tavasszal, a vetésre készülvén kimorzsolták, és a többi vetőmag közé keverték, hogy áldást, bő termést hozzon.  (Ahol a búza volt a fő gabona – pl. Kalotaszegen – az asszonyok fejfájára sarlót festettek (vagy rózsafűzért), a férfiakéra pedig ekevasat.)

Gyakran a lányok búzakalászból, búzavirágból, és piros pipacsból fontak koszorút, amit a fejükre tettek. A búza a Nap fénye, az életerő, az étel, az élet szimbóluma, a piros pipacs az élet tüzet jelképezi, a kék búzavirág pedig a tudás szimbóluma volt.

Sok helyen gyógynövényeket is szenteltek. Ezeket a gyógynövényeket napkelte előtt, sarlóval kellett levágni.

Szeged környékén fodormentát szentelt a pap, amit különösen gyógyítónak tekintettek, még a halottak koporsójába is tettek belőle. Ezeket a gyógynövényeket különösen a női betegségek ellen tartották hatásosnak. Kaptak belőle az álaltok is, például az ellő tehenek szájába is tettek belőle, hogy a kisborjú könnyebben megszülessen.

Időjósló 40-es nap: ha ezen a napon esik, 40 napig fog esni – tartják az Ipoly-mentiek.

Vagy Sárlós Boldogasszony napi eső Lőrinc napig tart.

Ha tetszett a cikk osszd meg!



Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..