Orbáncfű (Hypericum perforatum)

Orbáncfű (Hypericum perforatum)

Ha tetszett a cikk osszd meg!

Az év gyógynövénye 2019: az orbáncfű  (Hypericum perforatum)

Számos elnevezését ismerjük: orbáncfű – mert az orbánc nevű bőrbetegséget gyógyították vele. Az orbánc régi magyar neve Szent Antal tüze volt, így a növényt Szent Antal füvének is hívták. Jézus füve névvel is illették, hiszen szirmainak száma 5, mint Jézus sebeinek száma, és a növényt elmorzsolva piros olajos levet ereszt, mintha vérezne a növény – ezért hívták még vérfűnek is. Szent János virága, vagy valódi jánosfű név onnan származhat, hogy a növény virágzásának fő ideje augusztus, és Keresztelő Szent Jánosnak augusztus 29-én vették fejét. Az angolszász területeken élő korai keresztények szerint a növény a szent lefejezésének évfordulóján ontja vörös nedvét. (St. John’s wort) További neve a növénynek: lyukasfű, lyukas levelű orbáncfű – fény felé tartva a növény levelét, lyukasnak tűnik, ezek az átlátszó illóolajtartók.  A hagyomány szerint a növény leveleit maga az ördög lyukasztotta ki, mert Szent János vére elállta ördögei útját. Egyébként a latin névben szereplő perforatum a perforatus igéből származik, aminek jelentése átfúrt, átlyukasztott. Olasz neve is érdekes: scacciadiavoli, amiből a scacciare jelentése elűzni, elkergetni, a diavolo pedig maga az ördög.

Csengőfű, csengőlinka névre még nem találtam magyarázatot.

Íze: édes, keserű, aromás és fanyar

Energetikája szerint a szelet és a vizet csökkenti, a tüzet enyhén fokozza.

Pedaniosz Dioszkoridész, I. században élt görög orvos az égések külső kezelésére használta. Belsőleg hashajtóként, menstruációs görcsök ellen, valamint isiász, és malária gyógyítására használta.

Plinius, az I. században élt római természetgyógyász az orbáncfű boros oldatát kígyómarás ellen ajánlotta.

Mind a görögök, mind a rómaiak boszorkányok ellen is használták, csak úgy, mint a magyar népi hagyományban.

1618-ban megjelent Londoni gyógyszerkönyv 1. kiadásának ajánlása így szól: „az orbáncfüvet megőrölve keverjük el olajjal, és az oldatot 3 hétig érleljük napfényen.” Az így kapott olajos kivonatot sebek, zúzódások kezelésére használták.

Létezett egy középkori nézet, miszerint a növények külső megjelenése utal arra, hogy mire lehet használni – ez a Külső Jegyek Doktrinája. Paracelsus orvos ezt a kézjegyek tanának nevezte: „Isten minden egyes növényen – annak orvosi alkalmazásáról – egy jelet helyezett el, mely gyógyászati alkalmazás minden növénynél kimutatható. Az orbáncfű levelei és virágai mirigyeket tartalmaznak, amelyek érintésre vörös olajat bocsátanak ki, ezért a vérző sebek, sérülések, vérrel kapcsolatos betegségek gyógyszerét látták benne.

A 16. századi John Gerard a „mély sebek legértékesebb gyógyírjának” nevezte. Alkalmasnak tartotta még arra, hogy a „vizelést is megindítja, s a hólyag köveit is kihajtja.”

Nicholas Culpeper, a XVII. századi angol természettudós így ír az orbáncfűről: „egyedülálló sebgyógyír, borban főzve igyuk, s elmúlasztja a belső sebeket és zúzásokat, kenőcse felnyitja a fekélyeket, feloldja a duzzanatokat és behegesíti a sebeket. … Segít a hányás és a vérköpés (tuberkulózis) minden fajtájánál.”

A növény kivételesen jó sebgyógyító képességét a XIX. században, dr. Charles Millspaugh használta fel az amerikai polgárháborúban, amikor is a harctéri sebek gyógyítására használta.

Amerikában terjedt el a hisztéria (amit akkor a menstruációs panaszoknak tartottak) elleni használata, mivel „kétségtelen hatással van az idegrendszerre és a gerincre”.

 

Beythe András – a középkorban élt, a magyar botanika legkorábbi szakembere volt – 1595-ben kiadott Füveskönyve szerint az ősmagyarok „teuzvirága” – flos ignis – tűzvirág, vagyis „Zent Juan verága” a tűzszertartásoknál használt orbáncfű.

Ipolyi Arnold Mythologia című könyvében írja: „Szent János virága s az említett „Szent Iván fű mely a szent iváni tűzbe vettetett, talán azonos a német johanniskraut – hypericum perforatummal – … régibb neve herba fug demonum volna, s az ördögök és boszorkányok elleni óvszer.”

Diószegi Vilmos írta Az ősi magyar hitvilág című könyvében, hogy „… Szent Iván napja… szalma és rőzse tüzeket raknak, virágos füveket vetnek rá, átugrálják”. A „tisztító tűzbe” vetett, „boszorkányság ellen védő” gyógynövények egyike az orbáncfű volt. Erre utal egy 15. századi vers is:

„Mind a boszorkány, s az ártó szellem

hatalmat veszítik az ember ellen,

ha annak Szent János-nap éjjelén,

szedett orbáncfű füzére a mellén.

S hogy házad vész, sem vihar ne érje,

S rontás ellen a szent mindenkor védje,

Mint melleden az orbáncfű füzére,

Virítson a szemöldfán a virágnak vére.”

 

Szent Ivánkor – Virágos János napján – kötöttek orbáncfűből koszorút, és ezzel a koszorúval a fejüket táncolták körbe a tüzet.

Krisztus vére által felszentelt növény, ezért használják csokrát, koszorúját, vagy füstjét felszentelésekre, ártás-, rontás megelőzésére, megszűntetésére, a gonosz elűzésére pedig talizmánt készítettek.

Az orbáncfűből kötött koszorút a háztető felett átdobták, hogy egész évük szerencsés legyen.

Védelmül a koszorút kapukra, vagy ablakokra akasztott, védelmül a boszorkányok, ártó szellemek ellen.

 

Jelenleg nagyon sokrétű a felhasználása:

 

  • sebösszehúzó
  • sebgyógyító
  • visszérgyulladást gyógyító
  • aranyeret gyógyító
  • hasmenés ellen
  • idegi eredetű fáradtság ellen
  • depresszió ellen
  • szorongás ellen
  • alvászavar esetén
  • gyomorfekély
  • vesebántalmak
  • epebántalmak
  • idegi eredetű gyomor és bélpanaszok
  • immunerősítő
  • száj belső sérüléseire
  • vírusölő képességét használják.

 

Népi gyógyászat használja még reumás fájdalmak, köszvény csillapítására, furunkulusokra, gennyesedésekre, külső vérzések esetén. Ülőfürdőjét aranyerekre, és a havi ciklus szabályozására használják.

Kozmetika-iparban eredményesen használják ránctalanító- és bőrnyugtató készítményekben.

Az orbáncfűben található hipericin erős vírusölő, főleg a herpes simplex, az influenza vírusát, az Epstein-Barr vírusok szaporodását gátolta a kísérletek szerint.

1988 óta folytatnak ígéretes kísérleteket az AIDS legyőzésére, jelenleg nagyon hatásos szernek tűnik az orbáncfű a vírusölő képessége okán. (AIDS kórokozója vírus) Eredményesen kísérleteznek még a leukémia gyógyításánál is az orbáncfű hatóanyagaival.

Gyűjtésre legalkalmasabbak a nyári teliholdas napok verőfényes, déli órái. A növénnyel óvatosan bánjunk, hogy az olajtartó tokocskák ne sérüljenek meg.

Hypericum nevű homeopátiás szert olyan sérülésekre ajánlják, ahol nyilalló, hasító fájdalom jelentkezik, valamint operációk után a fájdalom csökkentésére.

Ne használjuk vérhígító, epilepszia-ellenes és antidepresszáns gyógyszerek mellett, egyes fogamzásgátló tabletták hatásfokát csökkenti. Kúraszerű alkalmazásánál óvatosan menjünk napra, vagy szoláriumba, mert erősen fényérzékennyé tesz, fehérbőrű egyének teljesen kerüljék a napot – egészen hólyagos égési sérüléseket szerezhetnek. Kerüljék a várandós hölgyek, és a szoptatós anyák.

A gyógynövény testi és lélektani hatásáról, valamint a növény energetikájáról bővebben dr. Kmeth Sándor Herbárium című könyvében olvashatnak.

Felhasznált irodalom: Michael Castleman: Gyógynövényenciklopédia

 

Ha tetszett a cikk osszd meg!



Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..