Miért a medve az időjós?
Néphiedelem szerint ezen a napon jön ki a medve a barlangjából, és ha meglátja az árnyékát, akkor visszamegy aludni, mert messze még a kikelet (tavasz). Ha nincs árnyéka, akkor kinn marad, mert tudja, hogy az idő nemsokára megenyhül. Mackó úrról Jankovics Marcell így ír: „Őseink a medvében a legfőbb (állat)istenséget tisztelték, a vegetációs ciklus, illetve a holdváltozások urát (a régiek e kettőt összekapcsolták). Téli álmából való február eleji ébredése, valamint az, hogy ekkor hozza világra bocsait, a természet föltámadásának, a tavasz eljövetelének jelképévé vált. A medvekultusz európai nyomai a jégkorszak elejéig követhetők a múltban”.
A medve egy totem-, vagy erőállat. A medvéről tudni kell, hogy csak olyan növényekkel táplálkozik, amit az ember is megehet. A totemállatok olyan tulajdonságokat, gondolatokat jelképeznek, melyet az utunk vezérlő elvének tekinthetünk. Érdemes tanulmányozni, hogy hol élnek, mik a tulajdonságai. Ehhez inkább archaikus forrást keressünk, mert egy-egy állat jelentése erősen negatív lett a kereszténységben. Pl. a kígyó megítélése napjainkban nagyon rossz, a gonosz csábító, csúszó-mászó, undort keltő. Pedig ő a gyógyítás, a megújuló életerő, titkok őrzője volt, mint a legősibb állatszimbólumok egyike. (A mai napig láthatóak a patikák jelképében a kehelyre tekeredő kígyó – mégsem utálkozunk a láttán.)
Weöres Sándor
A medve töprengése
Jön a tavasz, megy a tél,
Barna medve üldögél:
– kibújás vagy bebújás?
Ez a gondom óriás!
Ha kibújok, vacogok,
ha bebújok, hortyogok:
ha kibújok, jót eszem,
ha bebújok, éhezem.
Barlangomból kinézzek-e?
Fák közt szétfürkésszek-e?
Lesz- e málna, odú-méz?
Ez a kérdés, de nehéz!