Még egyszer a komlóról

Még egyszer a komlóról

Ha tetszett a cikk osszd meg!

A komló vadon élő kúszónövény, amely leginkább Eurázsia mérsékelt övi területein és Észak-Amerikában nőtt. Az óramutató járásával megegyező irányban tekeredik fel a fák törzsére vagy más támasztékokra, eléri a 6-7 méteres magasságot is. Más leírás szerint magassága 2 méter. Apró, íjszerű tüskéivel rájuk akaszkodik, ezért a rómaiak úgy tartották, hogy a palánta kiszívja az életet a fából, melyre felkapaszkodik. Ezért kapta a „kisfarkas” becenevet, amit a latin Humulus lupulus név második tagja is mutat. Egyes országokban a parasztoktól annak idején megkövetelték, hogy bizonyos mennyiségű komlót termesszenek a kertjükben: számuk a néhány példánytól a több száz növényig ingadozhatott államonként.

A komló kétlaki a bibés virágok szoros, tobozszerű alakzatban helyezkednek el, míg a hímivarúak erősen különválnak. Tenyér alakú levelei egymással szemben állnak. A vadon nőtt komló általában folyópartokon fordul elő, de sokkal kevesebb lupulint tartalmaz, mint a nemesített változata. A komló általában 15-20 évig termékeny, tobozait augusztus-szeptember környékén takarítják be, amikor sárgászöldből sárgásbarnává válnak. Az indákat óvatosan leszedik a tartóoszlopokról, majd csak otthon távolítják el a termésüket.

Toboz alakú termésének lupulin-mirigyei ragacsos, sárga anyagot választanak ki magukból. A lupulin gyógyerejéről ismert, mely a középkorban fontos szerephez juttatta a komlót, ez tartósítja a sört, habosabbá teszik a főzetet, és a jó sör enyhén kesernyés ízét is biztosítja.

A komlót már az ókori görögök és rómaiak is termesztették, bár csupán gyógyszerként, illetve zöldségként használták. A spárgához hasonlóan a friss rügyeket fogyasztották, s ugyanez a szokás élt egészen a 18. századig többek között Hollandiában. Az emberek hamar felfedezték, hogy a növény mirigyei enyhén narkotizálnak – Angliában a mai napig az ópiumhoz hasonlóan szívják. 1864-ben a németek ellen harcoló dánok dohánykészlete kifogyóban volt, így szárított komlótobozokat morzsoltak össze, abból csavartak cigarettát. Ezzel a pótlékkal alkalmanként még a II. világháború alatt is éltek, és a katonák váltig állították: a komlóval kevert dohány sokkal finomabb, mint a cseresznyelevél ízesítésű.

Az orvoslásban altatóként és étvágyserkentőként töltött be szerepet, mely némiképp ellentmondásosnak tűnhet. A komlót elsősorban mégis a „nemi szervek irritációjának” enyhítéséért említik a régi enciklopédiák.

A komló keletről érkezett Európába, és a földrész középső részét feltehetőleg már a 6. században elérte A legkorábbi ismert komlógazdaságról 736-ból származik feljegyzés Bajorországból, ahová a technológiát a szláv hadifoglyok vitték magukkal a 7. században. Harminc évvel később a befolyásos svájci Sankt Gallen-i kolostorban is nevelték. 768-ban már Kis Pippin frank király udvarának fényét emelte. Skandináviába sörízesítőként a rendházak révén került, de – a kender távoli rokonaként – textilszövés céljára feltehetőleg már előzőleg is termesztették.

A kolostoroknak köszönhető, hogy a komló végül minden más hagyományos söradalék felett diadalmaskodott, a feltételezett nemi vágy csökkentő hatásának köszönhetően. (szemben a keleti fűszerek afrodiziákum-hatásával)

A komlószüret egészen különleges alkalom volt a falu életében. Amikor készen voltak a tobozok leszedésével, jött a komlómulatság.  A tobozokat leszedés után 4-5 napig szárítják, ez idő alatt gyakran rázogatják, és forgatják őket. A komló rendkívül érzékeny, ezért óvatosan kell vele bánni. A sörfőzdében a sörléből ülepítéssel kinyerik a cefrét, ezt azután néhány óráig a komlóval együtt főzik, ami így átadja a jellegzetes íz-anyagait. A kívánt erősségtől függően 10-40 deka komlót kevernek 100 liternyi cefréhez. régebben a növény leveleit takarmányként a lábasjószágnak adták, a szár rostjaiból pedig kötél készült.

Jan-Öjvind SWAHN: A fűszerek zamatos története című könyve alapján készült.

 

Ha tetszett a cikk osszd meg!



Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..