Márk napja

Márk napja

Ha tetszett a cikk osszd meg!

A 4 evangélista egyike. Eredetileg zsidó származású volt, és Jánosnak hívták. Ismertté latin Marcus néven vált, és a hagyomány szerint maga Szent Péter diktálta le az evangéliumát. Ő volt Alexandria első püspöke, és április 25-én halt mártírhalált. Maradványait a középkorban Velence szerezte meg, azóta ő a Tenger Királynőjének nevezett város védőszentje, ereklyéi a Szent Márk bazilika főoltára alatt vannak eltemetve. Jelképe a szárnyas oroszlán.

A magyar hagyomány szerint e nap jellegzetes szokása a búzaszentelés: úgy tartják, hogy Márk „elvész a búzában”, ekkor már zöldül a vetés. A pap a hívekkel együtt énekelve vonul ki a határba, szentelt vízzel a vetést megszenteli, majd megkerülik a határt. A hívek erre a napra külön kalácsot sütöttek, és ezt vitték magukkal, és a pap a helyszínen a kalácsokat is megszentelte. A megáldott kalácsokat mintegy bemutatták a kalásznak, hogy mi lesz belőle. A megszentelt, friss, zöld kalászokból vágtak is le, majd a szántó 4 sarkába ástak el belőle, védelmezőként és a jó termés reményében. Palócföldön a szentelés szertartása alatt a lányok koszorúkat készítettek a búzából, melyeket a templomi zászlóra, keresztekre helyeztek, majd nyolc nap után levették és a szántóföld négy sarkába helyezték – jégverés ellen. Vittek haza is a kalászokból, és betegség ellen az emberek és az állatok eledelébe belekeverték. Vagy a megkötött koszorút eltették, és ha beteg lett a családból valaki, a feje alá tették a koszorút. Az asszonyok, lányok imakönyvbe is tettek egy búzaszálat – gonoszűző erőt tulajdonítottak neki. A legények pedig a kalapjuk mellé tűzték a szál zöld búzát. Szegeden volt divat, hogy a kovászba tettek szentelt búzaszálat, hogy a kenyér szépen megkeljen. Az Alföldön sokféle magvat is vittek a szentelésre, hogy az így megáldott magvak bő termést hozzanak.

Csépán e napon a mákot vetették, a Mura-vidékén az indás növényeket –

Ennek a hagyománynak is van pogány eredete. A régi rómaiak április 25-én körmenetet tartottak, a polgárok ünnepi ruhában felkeresték Robigus isten szent berkét, tömjén- és boráldozatot mutattak be tiszteletére, hogy védje meg a vetést az üszögtől. A szertartást végző egy fiatal vörös kutyát és egy juhot vágott le az oltárnál, majd a beleket elégette.

Ha tetszett a cikk osszd meg!



Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..