Május – Pünkösd hava – Tavaszutó – Ígéret hava
A május szónak több eredete ismert. Egyrészt a görögök Maiaban Hermész édesanyját tisztelték, aki még a születésének napján ellopta bácsikája, Apollón 50 marháját. Ezt a gulyát egy barlangba hajtotta. (Érdekes párhuzam lesz majd Szent Mihály jelenése napjánál, május 8-án, részleteket lásd ott.)
Ovidius szerint maiores, azaz Maius hónap a meglett korúak tiszteletére kapta nevét.
Harmadik magyarázat szerint a rómaiaknál Maiai volt a Vulcanus isten felesége, és a föld termékenység-istennője. Ebben a hónapban a Római Birodalomban sokszor és sokfelé tartottak engesztelő és tisztító szertartásokat (például a templomokat kitakarították, az istenek szobrait megmosdatták), hogy a jövendő termést biztosítsák. Rómában ebben a hónapban tilos volt új ruhát felvenni, házasságot kötni, sőt, házaséletet élni.
Reneszánsz ábrázolásban zöldruhás, virágfüzéres ifjút láthatunk, aki jobbjában rózsakoszorút tart, baljában egy kosarat, benne eperrel. Megjelenhetett még solymászkodó nemes ember képében is.
„Orbánnak a napja hogyha fényes,
A vincellér mint a páva kényes.
Mint áldozócsütörtök
Olyan lesz őszi időtök.
Pünkösd-napi esésre
ne várj áldást vetésre.
Május hava hűvössége
A gazdának üdvössége.”
- népköltés