Kovászos uborka
Hozzávalók:
- közepes nagyságú, közel egyforma uborkák
- egy csokor kapor
- 3 gerezd fokhagyma – opcionálisan
- só
- két szelet kovászos kenyér üvegenként
Vizet forralunk, sok sóval. (1 liter vízhez kb. 3 deka só kell)
Az uborkákat alaposan megmossuk.
Végeit levágjuk, és bemetszük.
Egy nagy üveg aljára teszünk egy szelet kenyeret. Rátesszük az alaposan megmosott kaprot, és a három gerezd fokhagymát.
Az uborkákat szépen sorban beletesszük az üvegbe.
A tetejére egy szelet kenyér jön.
A langyosra hűlt vizet az üvegbe öntjük, a kenyéren át!!! A víz fedje be a kenyeret.
Az üveget fedjük le kistányérral. (Az sem árt, hogy az üveg alá is teszünk tányért, mert lehet, hogy érés során lé az üvegből kiforr. Ha nagyon sok kiforrna, pótoljuk sós vízzel, de csak ha tényleg sok lé kiforrt.)
Az üveget tegyük meleg helyre. 3-4 nap múlva, amikor a lé megzavarosodik, tejszerű lesz, az uborkák pedig enyhe sárgás színt kapnak, a savanyúságunk elkészült. Vegyük ki az uborkákat egy másik üvegbe, vagy cseréptálba, szűrjük rá a levet, és tegyük hűvös helyre.
Megjegyzés: Tévedés, hogy a Naptól indul be a kovászolási folyamat, ehhez elég a meleg. Így télen is tudunk kovászos uborkát készíteni, ha az üveget szépen a tűzhely, vagy kályha melege mellé tesszük.
A másik fontos dolog, hogy a kenyér kovászos búzakenyér legyen!
Természetesen a Nap érlelte kovászos uborkához semmi sem fogható, hiszen a Nap éltető ereje is ételünkbe költözik. A másik, hogy a télen kapható uborka már köszönő viszonyban sincs a friss, ropogós nyári uborkával. Télen inkább együnk céklát, vagy a nyáron eltett savanyúságokat.