Fagyosszentek – május 12, 13, 14.
Egyes források szerint a 3-4. században élt 3 szentéletű férfi volt, akik hitükért mártíriumot szenvedtek el. Mások úgy tudják, hogy azért fagytak halálra, mert ruháikat szegényeknek adták. Az egyház a 14 segítő szenthez sorolja.
Évszázados tapasztalat, amit a meteorológia is igazolt, hogy ilyentájt sarkvidéki hideg légtömeg éri el hullámokban a Kárpát-medencét, és legtöbbször fagyot is hoznak. A májusi fagyok veszélyesebbek, mint az áprilisiak. Kora tavasszal a növények sejtnedve még sűrű, tömény, ami nehezen fagy meg. Májusban viszont már a nedvek felhígulnak, könnyebben megfagynak, és belülről szétroncsolják a növényt.
Érdekes, hogy a népi rigmusok Szervácot és Pongrácot néha felcserélik, Pongrácok május 12-én, Szervácok május 13-án, Bonifácok pedig május 14-én tartják névnapjukat.
„Pongrác napi eső, zöldül már a mező.” Másutt viszont éppen ellenkezőleg, a Pongrác napi esőt nem tartják jónak a gabonára.
„Szervác, Pongrác, Bonifác,
mind a fagyosszentek,
Hogy a szőlő el ne fagyjon,
füstöljenek kentek!”
„Sok bort hoz ám a három ác,
Pongrác, Szervác, Bonifác,
ha felhőt egyiken sem látsz!” – mondják Drávaszögön.
„Szervác, Pongrác, Bonifác, megharagszik, fagyot ráz!” – mondják Berettyóújfalu környékén.
Eger környékén az a mondás járja, hogy ha fagy érte a szőlőt: „a fagyosszentek megszüreteltek.”
Egyes helyeken még Zsófiát – május 15. – is a fagyosszentekhez kapcsolják:
„Pongrác, Szervác, Bonifác, Zsófia is lehet gyász!”
Göcsejben fagyos napoknak nevezik.
Topolyai népi magyarázat szerint Pongrác kánikulában a subájában megfagyott, Szervác a Tisza közepén víz nélkül megfulladt, Bonifácot agyoncsípték a szúnyogok.