Bodza (Sambucus nigra)

Bodza (Sambucus nigra)

Ha tetszett a cikk osszd meg!

Kevés olyan növény van, amit varázsláshoz, gyógyításhoz, étel- és szerszám- és hangszerkészítéshez egyaránt használnak.

A bodza latin neve Sambucus nigra, már Plinius írásaiban is előfordul, Sambucus-ként. Ennek gyökere pedig a görög Sambyke – hangszer – szó. A bodza fás szárából a bélzetet eltávolították, és sípot, furulyát faragtak belőle, a magyar gyerekek kedvelt játéka a mai napig is.

Angolszász területeken nagyon nagy tiszteletnek örvend, nem lehet kivágni, nem lehet elégetni, csak úgy, ha imát mondunk Bodza-anyához, különben megbosszulja az őt bántót. A bodza varázserejébe vetett hit a mai napig jelen van, hiszen a Harry Potter könyvsorozat főgonoszát csak egy bodzából készített varázspálcával lehetett elpusztítani.

A germánok a bodzát szent növényként tisztelték, az otthon istennőjének, Freya asszonynak áldozták.

A dánok Hylde Moert, a természet istennőjét tisztelték a bodzafában, hitük szerint ő volt az erdő lelke, az erdő tündérei bodzafák között táncoltak.

A kereszténység megpróbálta a bodzát ördögtől való fának, vagy gonosz lelkek fájának kikiáltani, hiszen elterjedt az a nézet, hogy Jézus keresztfáját ebből ácsolták, illetve Júdás is egy bodzafára akasztotta fel magát. Emiatt tartja a keresztény hagyomány a megbánás szimbolikus növényének, és erről a hiedelemről kapta egy gombafaj a nevét, a júdásfüle gomba (Hirneola auriculajudae), amely a kiszáradt bodzafán telepszik meg.

Ugyanakkor az érett bogyó vérvörös színe kapcsolatba hozza az élettel.

Érdekesség, hogy Albertus Magnus dominikánus szerzetes szerint a felülről lefelé lehántolt bodzafa kérge hashajtó szer, míg a bogyó fájdalomcsillapító, amit felfájások ellen javallt.

Magyarországon a bodza mindkét minőségére találunk példát: Csereháton, Göcsejben gyógyítónak tartják, hiszen ha a bodzára taposnak, majd meghajlítva földet hordanak rá, vagy az ágakat a disznóólba teszik, akkor a disznó sebéből kihull a pondró.

Az Őrségben viszont nem szabad a ház közelébe bodzát ültetni, mert akkor a házba belecsapna a villám.

Egyik helyen szerencsésnek tartják, ha bodzabokrot ültetnek, akár a kerítést is pótolja a portáknál, más helyütt viszont a bodzát ültetni nem szabad, de ha a telken önmagától nő, akkor nagy becsben tartják, úgy gondolják, hogy a ház jó szelleme lakik benne.

A bodzának nemcsak varázsereje, hanem gyógyító ereje is van.

Méliusz Juhász Péter a következőket írja Herbáriumában: „Ha tavasszal az bimbóját megészöd, hasat indít. Ha borban megfőzed az bodza levelét, bimbóját és megmézelőd, hideg, száraz hurutot gyógyít. Az bodza gyökerét megfőzzed és egy kis pohárkával gyakorta iszod ezt reggel és estve, nyilvánossággal az vízkórságot meggyógyítja…”

 Vadnai József írta 1811-ben: „Egy jó nagy bodzafa egy kis patika helyett lehet falunkon.”

 A bodzát kezdik újra felfedezni, újabban használják kozmetikai szerekben, ahol is a szeplők eltűntetésére és ránctalanításra használják. A természetes hajszínezők egyik alkotóeleme az érett bodzabogyók kivonata, amit már a római kor asszonyai is használtak az ősz hajszálak elfedésére.

 A bodza virágját akkor szedjük, amikor a bogernyő szélén lévő virágok kinyíltak és középen még bimbós.  Szedése száraz időben javasolt, ekkor sok virágpor van a bogernyő felszínén, amit az eső még nem mosott le, illetve a nedves virágzat könnyen megbarnul.

A bogyók szedésénél figyeljünk arra, hogy csak a sötét szemeket használjuk fel, mert a szárdarabok és a zöld színű szemek cianint tartalmaznak.

 A bodzának rendkívüli gyógyhatásai ismertek, sok helyen „szegény-ember patikájának” nevezik. Egyes területeken a bogyókból készített bodzabor szívgyógyszer, ugyanúgy, mint a bodzapálinka. Egyébként a bodzapálinkát tartják a pálinkák királyának.  A mézzel elkevert bodzalekvárt tüdőbetegeknek ajánlották tüdőtisztítónak. C-vitamintartalma magasabb, mint a citrusféléknek, de emellett tartalmaz A-, és B-vitaminokat is. Reumás panaszok esetén virágjának főzetével borogatták a fájó testtájat, de belsőleg is rendszeresen fogyasztották tea formájában. Nátha és influenza esetén remek izzasztószer, és képes pár nap alatt legyűrni a kórt.

 A bodza virágából készülhet üdítő, szörp, szirup, tea, pezsgő, pálinka, sör (főleg Belgiumban), leves (főleg Németországban és Dániában kedvelt.)

A bodzabogyóból készülhet lekvár, mártás, pálinka, bor. Az érett bogyókat keverhetjük gyümölcssalátákba, krémekbe, főzhetünk belőle levest is. Ehhez fél liter vízben főzzünk meg 3 marék leszemezett bodzabogyót, tegyünk bele egy késhegynyi fahéjat, egy citrom reszelt héját. Ha megfőtt a bogyó, turmixoljuk le, és hígítsuk két deci száraz fehérborral. (Aki édesebben szereti, az használhat muskotályos édes bort is.)

Bodzafából készültek a legjobb ásó- és kapanyelek.

Biokertészek használják a bodza fűszeres levét permetezésre, mert elűzi a rovarokat, illetve a bodza levelét komposzthoz keverik, hogy gyorsabban érjen meg.

A mesterséges festékek megjelenése előtt a bodza bogyójának levével festettek

Ha tetszett a cikk osszd meg!



Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..