Advent -A karácsonyfa díszei
A karácsonyfa díszei sem üres tárgyak, hanem szimbólumok.
Alma: Éva almája, vagy a bölcsességé. Bár a Teremtés könyve nem írja, hogy milyen gyümölcs volt a bűnbeesés eszköze, nagy valószínűséggel a latin malus – alma – szót kezdték használni, aminek másik jelentése rossz. Így kapcsolódhatott össze a két fogalom.
Angyal-alakok: közvetítők az emberek világa és Isten között. Ők a hírvivők, a védelmezők. Hagyomány szerint 4 színűeket tettek a fára: kéket, pirosat, fehéret és lilát.
Angyalhaj: Jézus bölcsőjét bélelő szalmára utal, amit a jászolba szórtak. (Régi magyar szokás szerint szórtak a fa tövébe, az ágak tövébe is szalmát)
Csengő: sok helyen a szertartás kezdetét és végét jelzi, keretet ad az ünnepnek. A csengő megszólalása jelezte, hogy elkezdődött az ünnep. Démon-űző szerepe is volt a hangos hangnak.
Csillag: üstökös, vagy csillag, ami a 3 királyokat – keletről érkező mágusokat – a jászolhoz, Jézus születési helyére vezették
Csúcsdísz általában csillag, angyal, vagy masni: a mennybe emelkedett Jézus szimbóluma
Dió: a bölcsesség jelképe (a dióbél hasonlít az agy tekervényeihez, két féltekéből áll, mint az emberi agy). Jelképezi a jövőbe vetett hitet is, a türelmet is. Régi magyar mondás szerint az ember nem önmagának ültet diófát, hanem az unokáinak, hiszen nagyon lassan fordul termőre.
Girland, gyöngysor, papírfüzér: a tudás fáján tekergő kígyó szimbóluma
Gömb: tökéletesség, teljesség, térbeli mandala.