A farsangi fánk története
A fánk eredetéről kétféle „hitelesnek” mondott történet kering. Az egyik – ami a farsangi fánknak feleltethető meg – középkori eredetű. A történet szerint Bécsben volt egy sütöde, amelynek tulajdonosa Krapfen úr volt. Híres volt finom fehér kenyeréről, sokan vásároltak nála.
Történt egyszer, hogy a kenyér nem sült ki idejében. A vásárlók mérgelődtek, a pékné ezen felmérgesedett, és egy darab tésztát a férje-urához vágott, ami – a mi szerencsénkre – célt tévesztett, és a tűzhelyen lévő forró zsírba pottyant. Ott aranysárgára sült, és mindenkinek nagyon ízlett a hirtelen elkészült csemege. A német nyelvterületen azóta is Krapfennek hívják a fánkot. Természetesen az új péksüteménynek hamar híre ment, és Krapfen udvari szállítóvá lépett elő. Ismert olyan változat is (lásd Halász Zoltán: Mesélő szakácskönyvében is így említi), mely szerint a darab megkelt tésztát Krapfen úr özvegye a türelmetlenkedő vásárlóhoz akarta hozzávágni, ami célt tévesztett, és az eredmény pedig ugyanez a finom, aranysárga, ízletes tészta-féleség lett.
Klasszikus farsangi fánk Ínyesmester szerint:
Hozzávalók:
500 g rétesliszt
6 tojás sárgája
60 g olvasztott, langyos vaj
50 g porcukor
4 deci tej
1 evőkanál rum
20 g friss élesztő
zsír (olaj) a sütéshez
baracklekvár a kínáláshoz
A fánkkészítés legnagyobb titka, hogy minden alapanyag szobahőmérsékletű legyen, így a fánk hozzávalóit a készítés előtt készítsük ki, és hagyjuk állni 2-3 óráig. Vagy tegyük a radiátorra, vagy a langyos sütőbe. Evvel kicsit gyorsítunk a folyamaton. Vigyázzunk arra is, hogy a zsírszag ellen se nyissuk rá az ablakot a fánkokra, mert megfáznak, és nem lesz levegős, könnyű a tészta, és megszívja magát zsírral.
Az élesztőt futtassuk fel langyos, picit cukros tejben.
A lisztbe keverjük bele a porcukrot, és a csipet sót, majd adjuk hozzá a tojássárgákat, a felfuttatott élesztőt, a rumot és az olvasztott vajat, majd annyi langyos tejjel verjük fakanállal a tésztát, amíg fényes, lágy tésztát nem kapunk. Takarjuk le egy lábassal.
Ha megkelt a tészta, nyújtsuk ki lisztezett deszkán, és fánkszaggatóval szaggassuk ki, majd takarjuk le újra a tésztát, és hagyjuk a duplájára kelni.
Forrósítsuk fel a zsírt, annyit, hogy a fánkok tudjanak majd úszni, majd egyszerre csak 3-4 darabot tegyünk a lábasba sülni, hogy a zsír meleg maradjon, és nem hűljön hirtelen le.
Az első odalát fedő alatt süssük, majd 2-3 perc múlva fordítsuk meg, és most már fedő nélkül süssük meg a másik oldalát – így szel körben egy világos szalag a fánk derekán.
Van, aki a fánkokat benyomja a hüvelyk és mutatóujjával, és tálaláskor ebbe a lyukba teszi a lekvárt. A lekvárt minden esetben kicsit melegítsük fel, mert a fánk nem szereti a hideg dolgokat. A lekvárt meg szokták bolondítani egy-két evőkanálnyi barackpálinkával is – vigyázzunk, hogy ilyen esetben gyerekeknek ne ebből a lekvárból adjunk!!!